Nóri cukrász lesz

Kedves Emberkék! 

Régóta foglalkoztat egy blog gondolata, de megmondom őszintén, lusta egy fajta vagyok én ehhez. Meg egyébként is, már megvannak azok a csatornák, ahol a mérhetetlen információéhségemet kiélhetem. Most mégis létrehoztam ezt a kis oldalt, az ok pedig a nevéből is sejthető: cukrász leszek. 

Nem gondolom, hogy ez még senki mással nem történt meg a világegyetemben, ugyanakkor nekem mégis fordulópontnak számít. A szerény 25 évemmel van már mögöttem egy egyetem, egy szakma és abban a szakmában eltöltött 3,5 év - most viszont úgy döntöttem, mindezt magam mögött hagyva nulláról kezdek mindent. Aki ismer, tudja, benne van a pakliban, hogy még van előttem egy-két újrakezdés, de engem kifejezetten ez a változatosság gyönyörködtet. Nem mintha a cukrászkodásba most vágtam volna bele először, hiszen pont idén 10 éve, hogy aktívan előfordulok a sütő környékén. Apai nagymamám édesipari nagyasszony volt, és bár én már csak kevés ideig élvezhettem a sütemény remekeit, a sütés-főzés iránti szenvedélyt belém oltotta. Korábban már közzétettem a Facebookon a nagyi által kézzel írt, nagy becsben tartott csaknem 80 éves szakácskönyvet, amelyben a régi családi sütemények receptjeinek tucatjai szerepelnek. 

És ha már ennyit beszélek róla, nevén is nevezem a nagyit: Gregorits Jakabné, született Unger Vilma. Inspirációból tehát nem voltam/vagyok híján, sőt, a leendő célok között szerepel ezeknek a régi recepteknek a felújítása. Ha néha nehezemre is esik kiolvasni a gyöngybetűket, kézbe venni mindig öröm a két szakácskönyvet - egyik egyébként határidőnapló, másik szótárfüzet lett volna, ha rendeltetésének megfelelően használják.

Azt szeretném, ha ezen a blogon keresztül be tudnám mutatni miből lesz a cserebogár, vagyis, hogy mennyire nehéz-könnyű-érdekes ezt a szakmát kitanulni, milyen tapasztalatokat szerzek, és én mit tudok ehhez hozzátenni. Elő fognak fordulni az oldalon receptek fotókkal, amikben megosztom majd a kis trükkjeimet, meg azt is, hogy mit rontok mindig el :)